Az ukrán születésű Nikita Veprikov ezerféle témában jobbnál jobb 3D-s alkotásokat készít. Én nyilván a macskásokra buktam rá.a gengszter:                 és a művész:  

Nagyon tetszett, hogy Kefalonián mennyire tiszteletben tartják a macskákat, meg úgy általában az állatokat is. Sokszor jártunk már görög földön, de itt ez szembetűnő volt. Mindenhol etették őket, szabad bejárásuk volt az éttermekbe, sőt a hotelben, ahol laktunk, még…

      Nem bírtam nem beilleszteni ezt a mutatványt ide. Köszönöm az elkövetőnek, bearanyozta vele a napomat.   

Nem lehet. Előbb-utóbb utolér bennünket. Lehet lavírozni, kerülgetni, mismásolni. De van az a pont, amikor face to face kell megvívnunk vele. Minél tovább húzzuk ezt az összecsapást, annál nagyobbat fog csapni a farkával. Amitől lehet, hogy hanyatt esünk, de amikor felállunk,…

Egy pipa veres Kefalóniából.

Van egy macska ismerősöm, Peti. Mostanában rástartolt egy fehérblúzos veresss. Még nem tudni pontosan mint akar tőle, de kitartóan látogatja, kerülgeti, szagolgatja, kellllleti magát. Hát ebbbben a mai világban már a lányok jááárnak…

Mi voltunk. Ott ilyen a macska. Szerintünk nem boldogok.

A macskákat kizavarni sem lehet. 

Ahogy az emberek, úgy a macskák is különbözőek. És most nem a fajtatiszta, pedigrés macskákra gondolok.Akármerre járunk, mindig fotózunk macskákat, és nem csak mi, de a barátaink is. Így már egy egész szép kis gyűjteményünk van különböző típusú, testfelépítésű, igazi…

A gond ott kezdődött, hogy az Úr ki tudja hányadik napon megteremté a kullancsot nálunk ki-be mászkálnak a cirmik, és az eddig használt ampullás-cseppes vegyi fegyver nem bizonyult hatékonynak a szőrön kapaszkodó, még be nem fúródott szörnyekkel szemben. Aztán kiderült, hogy a…

A beltéri macskának az a nagy előnye, hogy nem amortizálódik. Mi történhet vele: odacsukja a farkát a gazdája vagy rossz tápot kap, és rájön a szapora. A legsúlyosabb eset, ami előfordulhat, hogy rosszul méri fel az erkély korlátját, vagy az ablakpárkányt és túlugrik. Ha nem a…

Amikor ideköltöztünk Piliscsabára, a macskákat illetően (is) elég sok új helyzettel kellett szembenéznünk. Vegyük például a kullancsokat. Amíg lakásban éltünk, nem volt szükség arra, hogy számításba vegyük ezeket az apró, ám annál veszélyesebb élősködőket. Egyszerűen…

Mintha pontosan az történne, mint a Miért éppen Alaszka? című, számomra rendkívül kedves tévésorozatban. Várjuk, hogy megrepedjen a jég végre. Az emberek kezdenek kissé skizofrénné válni. Ha két percre kisüt a nap, mindenkinek zavarodott vigyor ül ki az arcára, mintha nem…

"Most akkor igen...vagy nem....? Vagy mit is akartam? Ja igen...aludni, ha hagynál végre..."

A macskákok is rosszul viselik a hosszúra nyúló telet. Kezdenek már elég pszihón viselkedni. Nincs kedvük semmihez, állandóan verik egymást... vagy engem... Bent se jó, kint se jó. Csak nyávognak, rángatóznak, flegmáznak. Le-föl mászkálnak peckesen, felsőbbrendűségük teljes…

„Mindig retkes vagyok, mert utálok mosakodni. Zsenge agyállományomnak köszönhetően nem értek semmit, így nem is félek semmitől. Könnyű, kiszámítható, simulékony természetem miatt nem okozok nagy gondot a gazdának. Én vagyok az ő „drágaszága”. Ízig-vérig…

Még egy gyöngyszem a macska vs. egér sorozatból. Hihetetlen élmény volt látni, ahogy a konzervhez szokott, indoor macskám próbál rájönni, hogy mi is legyen a következő lépés…  

Az amúgy teljesen arisztokrata vérű Pepi nyár közepén megmutatta, hogy igenis tud vérbeli macska is lenni. Az egeret persze sajnáltuk, de akkor is ez az élet rendje.

A kép tavaly tavasszal készült, amikor "kirajzottak" a kis bufók, a Yeti ez esetben a macskám.