Nemigazán kedvelem ezt a kis lényt. Inkább fenyegető, mint szép mintázata ellenére ártalmatlan, de az embernek mégis olyan érzése van, hogy csíp, harap stb.

Madarat etetni jó. Merő önzőségből is. Hétvégén a reggeli kávé mellett kibámulok az ablakon és látom a sokadalmat az etető környékén. Bármeddig el tudom nézni őket. Nem tud a napom szarul indulni. És akik a menzára befizettek: veréb, széncinege, barátcinege, vörösbegy,…

Még egy gyöngyszem a macska vs. egér sorozatból. Hihetetlen élmény volt látni, ahogy a konzervhez szokott, indoor macskám próbál rájönni, hogy mi is legyen a következő lépés…  

…és elgondolkodtam, hogy tavaly ősszel vajon miért is nem készítettem csipkebogyóbort? Bár rengeteg munkával jár a készítése, megéri a fáradtságot, hiszen igazi gyógybor fagyos napokra, influenza járvány idejére, nem is beszélve a kedélyjavító mellékhatásáról.

Imre, a sáska másfél hónapig vendégeskedett nálunk. Miután nem bírtuk tovább nézni, hogy szép lassan kockára fagy a hidegben az ajtófélfánkon, befogadtuk. Elég hülyén éreztem magam, amikor a Mammutba nem a szokásos nőcis cuccokért mentem, hanem tücsökért (mert ott lehet ám…