Ismét, talán már rendhagyónak is nevezhető, Oldtimer találkozó a Garancstetőn!

Minden tiszteletem azoké, akik ezeket a guruló legendákat hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel varázsolják újjá. A szavam is elállt, semmi kivetnivalót, de még egy porszemet sem lehetett rajtuk felfedezni! Köszönjük, hogy itt voltatok és láthattuk Őket! És természetesen ezer hála Nórinak a szervezésért!

Az ukrán születésű Nikita Veprikov ezerféle témában jobbnál jobb 3D-s alkotásokat készít. Én nyilván a macskásokra buktam rá.

a gengszter:

és a művész:

Mert madarat, meg kolibrit, meg szitakötőt, meg pillangót, meg kigyót már láttunk. De ez valami egészen különleges.

Szarvasbogár és csiga gyűrű Sylvie Corbelintől. Nem tehetek róla, én imádom.

Persze, hogy még több gomba, továbbra is várom a megerősítéseket, illetve az ismeretlenekre az ötleteket.

4. Kerti tintagomba (?)

5. Ismeretlenen kis fehér gomba

6. Ismeretlen nagy fehér gomba

Leesett ez az irgalmatlan mennyiségű eső, és vasárnap, amikor már végre ki lehetett mozdulni, átruccantunk az erdőbe gombászni. Nyilván nem leszedni, megenni meg ilyenek, csak fotózni, nézni, szagolni. Igazából egy-két fajtára számítottam csak, de igazi kánaán volt. Azt gondoltam ki, hogy a képek alapján majd jól beazonosítom őket a vastag és okos könyveim segítségével. Itthon aztán neki is feküdtem a feladatnak, de totál elvéreztem. Egyáltalán nem könnyű gombát azonosítani (így mondják ezt?), és akkor le is esett, hogy miért külön szakma a gombaszakértés. Addig-addig néztem őket, vizsgáltam, míg - pár kivétellel - mind egyformának tűntek. Segíthetnétek megfejteni a gombarejtvényt. Kezdeném két olyannal, amit nagyjából felismertünk, de mivel egyik sem 100 %-os, ezért kérdőjeleket teszek utánuk. Ja és ez alapján soha senki ne főzzön gombapörköltet szedett gombából. Meg kell mutatni szakértőnek minden esetben!

Ez itt inkább csak amatőr természetbúvárkodás.

Amúgy nagyon vicces volt úgy bóklászni az erdőben, hogy az én okos és szép macskám ott lopakodott végig a nyomunkban:)

Jut eszembe...hétvégén megint nagytakarítás a Garancson, én most az erdőre koncentrálok, sajna rengeteg szemetet találtunk.

 1. Júdásfüle (?)

2. Fiatal őzlábgomba (?)

3. Bimbós pöfeteg (?)

Éppen a szánalmas kis virágaim közül próbáltam kiszedegetni a gazt, amikor ez a szépség rontott elő a fűből. Azonnal fellapoztam az okoskönyvet, és megtudtam, hogy az egyáltalán nem kedves darázspókkal futottam össze. Ez is amolyan kannibálpók, a nőstény párzás után megeszi a hímet, de állítólag csak akkor, ha 10 másodpercnél tovább tart a szex. Aztán vagy elég gyorsan szalad a fiúpók, vagy nem...

Találtam még néhány zseniális képet, amiket muszáj megmutatnom. Kapcsolódva az előző témához, és a döglött augusztushoz, íme még egy frissítő koktél Kefaloniáról. A golgotavirág különösen lenyűgözött - nem hiszem, hogy van ennél tökéletesebb látvány ezen a fronton.

Utolsó. Aztán vége a nyaralásos szépeknek. Furcsa, hogy az augusztus milyen döglött tud lenni. Mintha nem is ugyanaz a nap sütne. Bezzeg a tél minden gond nélkül tud félévig tombolni. Hihetetlen kitartással löki magából a minuszokat gyakran még május tájékán is. Az biztos: a locsolással nem sokat kellett bajlódni idén nyáron.

De visszatérve az eredeti témára, amiről mellesleg még egy szó sem esett. Amit mindenképpen irigylünk: az útszéli gazként növő leandereket, a másfél méter magas muskátli bokrokat, a virágok sokszínűségét és illatát, és azt, hogy a legkisebb falu legkisebb házának is gyönyörű kertje van.

Mivel Kefaloniát még "csak" félig lepte el a tömegturizmus, így nagy eséllyel bekukkanthatunk az ott élők mindennapjaiba. A szieszta itt is szent, akárcsak bárhol máshol Görögországban. Az üzletek bezárnak, kiürülnek az utcák, sőt, olyat is láttunk, hogy a teherautó megállt, sofőr ki, olajfa alá be, és már durmolt is.

Kedvelem ezt a mentalitást, szarnak a szarra is, mert megtehetik, és ha nem, akkor is megteszik. Ennyi.

Nagyon tetszett, hogy Kefalonián mennyire tiszteletben tartják a macskákat, meg úgy általában az állatokat is. Sokszor jártunk már görög földön, de itt ez szembetűnő volt. Mindenhol etették őket, szabad bejárásuk volt az éttermekbe, sőt a hotelben, ahol laktunk, még állatorvosi szolgáltatás is járt nekik. Én ezt bírom, nem tehetek róla, macskás vagyok. Ha valakinek ezzel baja van, ne menjen oda nyaralni, mert nagyon bosszantani fogja a szőrös jövésmenés.

Még a madár is szarik rám, mint ahogyan az alig öt perce be is bizonyosodott. Mindig veszek lottót, de - hallgatva a babonára - ezen a héten majd nagyobb sunggal fogom odaadni a szelvényeimet a lottós hölgyeknek a gazdaboltban. Jó kis bolt, néha igazi kincsekre bukkanok ott. A vidéki élet egyik boldogságos velejárói ezek a kicsi, cuki, mindentlehetkapni üzletek nagy eséllyel kedves, mosolygós, segítőkész eladókkal, akiknek tényleg fontos, hogy én elégedett legyek. Nem ám pláza, meg szupermarket.

Nem lehetett halogatni tovább, idén elmentünk nyaralni. A nagy kiköltözésnek köszönhetően már két éve (vagy három?) nem voltunk, és hát azért élmények is kellenek, nem csak sóderlapátolás. Nagy volt az arcunk, mert kitaláltuk, hogy majd jól lemegyünk Kefaloniára kocsival, hiszen miért is ne, Budapest-Párizst is leseggeltük. Na de! Ez annál sokkal-sokkal durvább volt. Nagyon fájdalmas az út oda, és vissza is négykeréken. Nem túlzottan gondoltunk bele a szerb, macedón útviszonyokba, mikor elindultunk, és abba sem, hogy nem alszunk meg sehol. Az volt a "nagy ötlet", ha majd fáradtak leszünk, megállunk egy nagyobb benzinkútnál, és alszunk néhány órát. Hát ez nem jött be. A jövésmenés, a csörgő csipszes zacskók, a kocsik ajtajának ki-be csapkodása nem segítik elő a nyugodt pihenést. Talán tizenhuszon évesen az ember lánya ezzel még mit sem törődik. Simán negyvennyolcórázik, aztán néhány óra alvás után kisimultan ébred, de aztán harmincon túl már kényelmesebb. Nem tünt már olyan nagy kalandnak 24 órát büdülni a kocsiban, és szottyadt szendvicseket rágcsálni. (Persze azért nem kapom elő a járókeretet, de nincs igazam? Jó, van ellenpélda is, a szomszéd Pisti, aki a Mount Everestre is felkarikázna evés és fürdés nélkül, dehát nem vagyunk egyformák.)

Szóval ez volt a rossz rész, de persze mikor odaértünk, nagyon büszkék voltunk magunkra, és így kocsit sem kellett bérelni.

Azt hiszik a szúnyogok, hogy MIIIIII, AZÉRT VAGYUNK, hogy őket szolgáljuk. Ugye!

Ja és hajrá FOCI VB! Mert megérdemlem!

Mellesleg nálunk itt a Garancson, csomó jó fej embernek köszönhetően, lesz igazi kültéri,  sörözős, beszólogatós, bokorba, toitoi vécébe pisilős, nagybeszélgetős focinézés....

bibíííííí

És igen:

Ezúton is köszönöm "Lacikámnak" Tinnyéről, hogy a faluból felfuvarozott a Garancsra, miután sztrájkolni kezdett az autóm, és persze, hogy a telefonom is. (Ez így együtt. Ezért is mondom azt, hogy Murphynek létjogosultsága van a mindennapokban.) És persze köszönet a csabai Honi ABC-nek is a gyors intézkedésért. Egyébként Laci a zöldségekért felelős a boltban, örök hála neki, ezért is, azért is. Szóval mindenért.

Ennyi.

Essen még egy kis jég. Vagy valami.

A tegnap előtti tetemes mennyiségű cseresznye nagyságú jégből, ami az égből potyogott, és ami nullára rakta a pistikéimet, tettem el a mélyhűtőbe egy dobozzal. Még akármire is jó lehet. Majd ráolvasok vagy ilyesmi. Esetleg ültetek bele jégvirágot. Persze csak, ha már kész lesz az iglu a kertben.

De az is lehet, hogy bort hűtök benne.

Megint üzleti útra ment. Mostanában egyre többször, és nem ám a szomszédba valahová, hanem Indiába. Én pedig ilyenkor aggódom megállás nélkül. Aztán végre hazajön, hoz egy csomó fűszert, szakácskönyvet, meg szárit, és rengeteg fotót az ottani életről.

Valaki tudja, érzi még, hogy milyen AZ, amikor kék az ég, süt a nap, és meleg van???

Mert én már nem.

Új cimke született: okosko.doc

1. bejegyzés

Mindenki valakinek a valamikori vérszívója.

(Tudom, csináljak egy egonaplót az ilyen bejegyzéseknek, hát nem fogok. Minden tart valahová, ez is fog.)

Április 22. - A Föld Napja

És ilyenkor pedig falutakarítás, szemétszedés, környezetvédelmi akciók, programok a világon mindenhol.

És ugyan nem ma, de alig pár napja mi is szorgoskodtunk itt a Garancson. Összeszedtük az útmenti szemetet (megint volt bőven), rendet raktunk, takarítottunk, szépültünk.

És idén is találtunk nem odaillő dolgokat az erdőben, az útszélén, szóval mindenfelé, amerre jártunk. Volt megint rengeteg műanyag palack, sörösdoboz, cementeszsák, építési ezmegaz, amikről általában nem tudom, igazából micsodák.

És aztán megint voltak "különleges darabok", amikhez nem voltam képes jóhiszemű és sablonos történeteket kovácsolni, mint például, hogy kifújta a szél a kukából, vagy leesett egy teherautóról stb. Ilyen volt az óvszeres tasak, vagyis, ha jól meggondolom, ez nem is annyira extra, hiszen már tavaly is találtam nem egyet. És lássuk be, a hozzá tartozó történet is csak fantázia kérdése. De például összeszedtem az erdőben törött tányérokat (!), ezt már inkább meglepőnek találtam. Aztán ott voltak a környékbeli tinilányok erdei bunkerének maradványai. Ennek eltakarításához már két kis segítőm is akadt, és mondhatom, nagyon ügyesek voltak. Együttes erővel cipeltük el a szétázott, bepenészedett textíliliákat, műanyag csöveket, egy hatalmas ezüst fóliát, és egy ijesztően nagy fekete játékpókot a naaaagy közösségi szemétszedős konténerbe!

Március 27-én, szombaton este 20:30-kor sötétségbe borul a világ jelentős része egy jó cél érdekében.

Budapesten és számos vidéki településen is kialszanak a fények 60 percre.

A 2007-ben Sydneyből indult kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozásra, és annak veszélyeire.

Amit tenni kell: lekapcsolni a villanyokat 1 teljes órára.

Bővebb info:

foldoraja.hu

wwf.hu

Ez meg egy csuszka.