Nem a Taj Mahal

Megint üzleti útra ment. Mostanában egyre többször, és nem ám a szomszédba valahová, hanem Indiába. Én pedig ilyenkor aggódom megállás nélkül. Aztán végre hazajön, hoz egy csomó fűszert, szakácskönyvet, meg szárit, és rengeteg fotót az ottani életről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.