Mintha pontosan az történne, mint a Miért éppen Alaszka? című, számomra rendkívül kedves tévésorozatban. Várjuk, hogy megrepedjen a jég végre. Az emberek kezdenek kissé skizofrénné válni. Ha két percre kisüt a nap, mindenkinek zavarodott vigyor ül ki az arcára, mintha nem hinné el, hogy ez most frankón létező, valós természeti jelenség, viszont mikor elborul az ég, úgy három napra, akkor pedig a már jól bevált pesszimista pszichodráma válik uralkodóvá az utcán a "a ne szólj hozzám, mert ölök" arckifejezés kiséretében. Hmmm..ha most jól meggondolom, ez most nem csak a mostoha időjárásra igaz.

És persze, hogy legyen már egy kép is, ami csak kicsit (sem) kapcsolódik a sztorihoz:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.