Julikakast megkértem gyógyítsa meg a blogot, és ő egy pillanat alatt visszafújta a felhőket, épített kerítést, házat, visszacsalogatta a cicát, a madarakat, és a baglyot is.

Szép az élet újra!

S bár nem ide tartozik, mégis kapcsolódik: Budán, a II. kerületben, egész pontosan a Margit körút egyik régi lakóházának erkélyén valaki tart egy kakast. Nem tudom az állatnak jó-e vagy rossz, de nagyon bizarr élmény, mikor az urbanizáció legmélyebb bugyrában a mentők, autók, villamosok, emberek folyamatos zaját, morajlását kakaskukorékolás töri meg. Először nyilván az az első gondolat, hogy valakinek a hülye csengőhangját hallod, aztán másodszorra, harmadszorra már elbizonytalanodsz, hogy ez most vajon tényleg frankó? (Ilyenkor ül ki az arcra az a bizonyos buta tekintet.) És akkor valaki, aki ezügyben okosabb, megsajnál és odalép hozzád, és megválaszolja a kérdést. Na így születnek a legendák. Legalábbis a városiak.  Már többször hallottuk szólozni mi is a kakast, tehát nem kamu a dolog. Legalábbis mi már hiszünk a legendában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.