Johnny a szomszédból...

Mindig számíthatsz rá. Stabil, kompakt, stílusos, vicces, és cukiii. A hangja pedig hát…na az nem túl bájos. Legalábbis az, ahogyan lélegezik. Ha valaki még nem hallott ilyet, kb. a röfögés és a horkolás közé esik a mopsz respirációja. Bennem frankón tiszteletet ébreszt, ahogyan próbálja megoldani a feladatot. (Na és persze az is, hogy ő az egyetlen, aki kijön a félszemű hippi kutyámmal, Billel. De róla majd később.) És aki szeretne egyet: kedves, családszerető kutyus, fiatalon kissé hiperaktív, a nevelése nem igazán nehéz, az étrendjére viszont oda kell figyelni, mert szeret enni, és hát (részben) emiatt hízásra hajlamos. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.