Világok Ura

Gyermekkorom meghatározó sorozata - miután sorban kinőttem a Pirx kapitányt és az Orion űrhajót, túltettem magam azon, hogy Tamara sosem lesz az enyém - a 70-es 80-as évek alapműve, az Alfa Holdbázis.

Ez a film gondolkodtatott el először azon, hogy kicsik vagyunk és létezésünket milliónyi véletlen esemény egymásra épülő törékeny füzérének köszönhetjük.

A szemtelenül fiatalok kedvéért: egy nukleáris szeméttároló véletlen robbanása során a Föld Holdja kiszakad az űrbe, a rajta levő Alfa Holdbázis legénységével együtt.

Tegnap Világ Urát játszottam.

Világokat mozgattam meg, társadalmakat teremtettem és pusztítottam el. Az apokalipszis lovasa voltam.

Így alakult, amikor a kert végéből feltermeltem a maradék sódert és a lapátommal átrendeztem az univerzumot, amelyben uralkodom.

A lapát végén egyszerre csak egy földrög képében ott figyelt az Alfa Holdbázis, amit kiszakítottam a saját világából és lakóival együtt elszigeteltségre ítéltem.

John König kapitány és a legénység parányi hangyák képében pánikszerűen, de késlekedés nélkül hajtották végre a vörös riasztás protokolljait: mentették a menthetőt.

Két dolog jutott eszembe. Remélem, ha egyszer mi emberek kerülünk lapátra, mi is képesek leszünk ilyen ésszerűen viselkedni és alkalmazkodni az új körülményekhez, túlélni és menteni a menthetőt.

A másik az volt, hogy rajtam áll, mit kezdek a kiválasztottakkal. Némi töprengés után a kert eldugott, zöld zugába helyeztem a bázist. Néhány ezer év múlva majd megnézem mi van velük.

Tegnap világ Urát játszottam, ma meg furcsán érzem magam, ha erre gondolok. A lényeg a lényeg: Hajrá John König!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.