Amikor ideköltöztünk Piliscsabára, a macskákat illetően (is) elég sok új helyzettel kellett szembenéznünk. Vegyük például a kullancsokat. Amíg lakásban éltünk, nem volt szükség arra, hogy számításba vegyük ezeket az apró, ám annál veszélyesebb élősködőket. Egyszerűen…

Mintha pontosan az történne, mint a Miért éppen Alaszka? című, számomra rendkívül kedves tévésorozatban. Várjuk, hogy megrepedjen a jég végre. Az emberek kezdenek kissé skizofrénné válni. Ha két percre kisüt a nap, mindenkinek zavarodott vigyor ül ki az arcára, mintha nem…

...amikor mosod a salátaleveleket, találkozhatsz kis lakókkal is. Aztán megsajnálod, kimented a vízből, és ráteszed a tulipánra, hogy élete kezdetén mindjárt valami szépet lásson. Neked is jó, mert olyat látsz, amit azelőtt sosem vettél volna észre, neki is jó, mert megmentetted…

"Most akkor igen...vagy nem....? Vagy mit is akartam? Ja igen...aludni, ha hagynál végre..."

Nálunk itt Garancsligeten mindig szépen tarolnak az autósok, legalábbis ami a békákat illeti. Az út alján ugyan kint van a 30-as tábla (mondjuk nyilván nem a brekik miatt), de ezen szépen átsiklik az egosofőr szeme. Hiába, sokat veszítene azzal a két perccel, amivel tovább tartana…

Megjött a tavasz, és ezzel együtt a varangyok is elindulnak az ilyenkor szokásos vándorútjukra. Kibújnak a földből, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek, és pici utódokkal népesítsék be a környéket. Ez azonban korántsem egyszerű, hiszen számos veszéllyel kell…

Naná, hogy láttam tegnap 3 őzet! Nem akartam hinni a szememnek! Olyan volt az egész, mint egy képeslap. Persze kép nem készült róluk:((( Nagyon büszke leszek magunkra, ha egyszer le tudjuk fotózni őket!

A macskákok is rosszul viselik a hosszúra nyúló telet. Kezdenek már elég pszihón viselkedni. Nincs kedvük semmihez, állandóan verik egymást... vagy engem... Bent se jó, kint se jó. Csak nyávognak, rángatóznak, flegmáznak. Le-föl mászkálnak peckesen, felsőbbrendűségük teljes…

Most már tényleg jön a tavasz!

Kicsi szünet után folytatom Bill történetét. Szóval egyik hétvégén, amikor ismét eljött hozzánk, az egyik szeme ki volt fordulva az üregéből. És ezt itt szó szerint kell érteni. Borzalmas és groteszk látvány volt. Másnap az utcában a lányok segítettek befogni, így ki tudtam…

„Mindig retkes vagyok, mert utálok mosakodni. Zsenge agyállományomnak köszönhetően nem értek semmit, így nem is félek semmitől. Könnyű, kiszámítható, simulékony természetem miatt nem okozok nagy gondot a gazdának. Én vagyok az ő „drágaszága”. Ízig-vérig…

Nyilván egyből azt hittem, hogy valami trópusi pók keveredett hozzánk, és ennek megfelelően némileg be is pánikoltam. Az ember lánya mezei keresztes, kaszás stb. pókokhoz van szokva, nem ilyen gyors mozgású, hatalmas szörnyekhez. Aztán persze le is fényképeztük és elküldtük egy…

Nos tévedtem. Még mindig nagyon, de nagyon tél van. A mai jeges szél különösen lenyűgöző volt. És ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy az időjárás témát (egy ideig) hanyagolom. Nem megy nekem a mackó üzemmód.

Lassan egy éve lesz, hogy Bill, a kutyák királya nálunk lakik. A hajléktalan hippi tavaly áprilisban látogatott meg minket először, és (nyilván) nem is tudtam és nem is akartam kiutasítani házunk tájáról. A keresztelője már ekkor megtörtént, mert életkedve, büszkesége, és…

Ma beleszippanthattunk a tavasz első leheletébe. Ez már nem a lagymatag tél effektus, amikor is decemberben felszökik a hőmérséklet 12 fokra, hanem a kőkemény valóság! Amikor már kezdünk hinni abban, hogy a fák újra rügyet bontanak, ismét utat tör magának a természet, és…

Hiányoznak a színek, az illatok és az hogy végre világosban érjek haza...

Azt hiszem, a növényeknek van a leghülyébb elnevezésük. Utánajártam, hogy miért mácsonya a mácsonya, de legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a héjakútat is megmagyarázzák.   Héjakút: „Kutatók szerint a növény neve népi megfigyeléseken alapul,…

Mindig számíthatsz rá. Stabil, kompakt, stílusos, vicces, és cukiii. A hangja pedig hát…na az nem túl bájos. Legalábbis az, ahogyan lélegezik. Ha valaki még nem hallott ilyet, kb. a röfögés és a horkolás közé esik a mopsz respirációja. Bennem frankón tiszteletet ébreszt,…

Nemigazán kedvelem ezt a kis lényt. Inkább fenyegető, mint szép mintázata ellenére ártalmatlan, de az embernek mégis olyan érzése van, hogy csíp, harap stb.

Madarat etetni jó. Merő önzőségből is. Hétvégén a reggeli kávé mellett kibámulok az ablakon és látom a sokadalmat az etető környékén. Bármeddig el tudom nézni őket. Nem tud a napom szarul indulni. És akik a menzára befizettek: veréb, széncinege, barátcinege, vörösbegy,…

Még egy gyöngyszem a macska vs. egér sorozatból. Hihetetlen élmény volt látni, ahogy a konzervhez szokott, indoor macskám próbál rájönni, hogy mi is legyen a következő lépés…  

…és elgondolkodtam, hogy tavaly ősszel vajon miért is nem készítettem csipkebogyóbort? Bár rengeteg munkával jár a készítése, megéri a fáradtságot, hiszen igazi gyógybor fagyos napokra, influenza járvány idejére, nem is beszélve a kedélyjavító mellékhatásáról.

Imre, a sáska másfél hónapig vendégeskedett nálunk. Miután nem bírtuk tovább nézni, hogy szép lassan kockára fagy a hidegben az ajtófélfánkon, befogadtuk. Elég hülyén éreztem magam, amikor a Mammutba nem a szokásos nőcis cuccokért mentem, hanem tücsökért (mert ott lehet ám…

Az amúgy teljesen arisztokrata vérű Pepi nyár közepén megmutatta, hogy igenis tud vérbeli macska is lenni. Az egeret persze sajnáltuk, de akkor is ez az élet rendje.