Úgy látszik, a blogom megelégelte, hogy mostanában felé sem nézek.

Ezért bosszúból lenyelte a fákat, a cicákat, a madarakat, a kerítést, a házikót, a bagolyot, és minden szépségességet az oldalról. Nem tudom mi történhetett, de vissza akarom kapni őket.

Gyereknek lenni jó...

A szombat délután a gyerekeké volt a Garancson. Én sajnos csak a gyereknap "after partyjára" jutottam el vasárnap, de több forrás is megerősítette, hogy a szombati program nagyon jól sikerült. És mivel minden gyerek álma, hogy egyszer tűzoltó legyen vagy katona, vagy vadakat terelő juhász, ezért volt tűzoltó-, sőt rendőrautó is, meg ugrálóvár, meg bogrács, és persze sok-sok gyerek! Elismerés és köszönet a szervezőknek a remek délutánért! (Az egyesületi oldalon már fent vannak a képek is.)

...és gyerekes felnőttnek is!

Másnap délután viszont megmutattam a fiúknak (pontosabban apáiknak), hogyan (nem) kell focizni. Edzettem őket a rögtönzött meccs előtt, mutattam egy-két trükköt, azóta pedig méltósággal tűröm az izomlázat.

És rájöttem...

...megint, hogy sokkal-sokkal többet kellene mozogni.

A gond ott kezdődött, hogy az Úr ki tudja hányadik napon megteremté a kullancsot nálunk ki-be mászkálnak a cirmik, és az eddig használt ampullás-cseppes vegyi fegyver nem bizonyult hatékonynak a szőrön kapaszkodó, még be nem fúródott szörnyekkel szemben. Aztán kiderült, hogy a megoldás végig ott volt az orrom előtt, csak igazából nem hittem a hatékonyságában. Amikor az ember lánya eljut oda, hogy már bármit a macskájára kenne, ragasztana, na akkor vettem két Bolfo kullancsriasztó nyakörvet, hátha. Felszereltem a macskákat, és láss csodát, működik! Azóta öröm és boldogság. Kicsit büdik lettek, de kit érdekel.

Kíváncsi lennék, hogyan került a Nádorerdő utca-Garancs sétány sarkára az a halom szemét... Az árokba...Valaki arra járt, és jó ötletnek találta ott lerakni a cuccát?  Ezt biztosan nem a szél fújta oda. Olyan szépen kitakarítottunk nem is olyan régen, miért nem lehet ezt tiszteletben tartani? Vagy ha már beleszarik az illető más munkájába, akkor legalább magával szemben legyen annyira igényes, hogy nem hajítja a zöld közepére a szemetét. Vagy nincs igazam? Komolyan nem értem az embereket.

Ősszel beássák magukat az avarba, és házukat erős mészkupakkal zárják be. Hat hónapig tart a mélyálom, aztán tavasszal újra előbújnak.

Esik. Igazából itt még ezt is szeretem. Egy csomó mindent lehet látni és érezni ilyenkor, amit máskor nem: a fák, az avar illatát, és előbújtak a minivarangyok is. Imádom őket nézni, ahogy félelmet nem ismerve menetelnek előre. Nem győzzük kapkodni a lábunkat miattuk. A másik nagy esőimádó a csiga. Lehet, hogy sokan nem osztják a véleményemet, de szerintem az egyik legtökéletesebb állat. Sőt, a bőrét borító nyálkát már kozmetikumok hatóanyagaként is alkalmazzák, méghozzá nagy sikerrel! (Persze az állatok bántódása nélkül.)

www.elicina.hu/elicina_elemei/ujsag/szepvilag/csigacsoda.pdf

...és egy háztáji hír: Bill, a félszemű ebünk úgy gondolta, hogy a szivacsot megenni egészséges és tápláló dolog. Hát noooormális? Egész délután takarítottam tévedésének visszaöklendezett bizonyítékát. Már jobban van. Szivacsos fekhely likvidálva, kutyának egynapi diétát rendeltem, aztán meglátjuk.

Nagyon, de nagyon tud bosszantani, ha valaki tart kutyát, macskát, házi bármit, és szarik rá.

Van lehetőség megoldani a problémát: barátok, ismerősök, azoknak az ismerősei, internet, örökbe lehet adni valaki olyannak, akinek örömet okoz egy állat, és nem csak nyűgnek éli meg: szeret vele foglalkozni, kiviszi sétálni, megeteti, játszik vele, és nem elnéz fölötte, mellette, vagy behunyja a szemét, és ezzel egyidőben elzárja az agyának, szívének azt a minimális szegletét, ami a lelkiismeretéért felel. Persze, hogy nem mondtam újat, tudom, és megígérem, nem fogom ideírni az erre vonatkozó örök és megunhatatlan kisherceges idézetet, de akkor is, az ilyen állattartó legalább ismerje el a hiányosságait, nézzen szembe önmagával, és legalább egy dolgot tegyen azért az állatért: Keressen neki egy új gazdit! Nem nagy dolog, nem kerül semmibe, és ő is lesöpörheti a nemlétező követ a szívéről.

Ha valaki látta annak idején a sokak által nevetségesnek ítélt The Blair Witch Project című filmet, érteni fogja, miért tartottam érdekesnek ezeket a fura figurákat.

A természet (?) néha képes ijesztő, nyomasztó formákat is produkálni:

...jelen pillanatban minden bizonnyal Károly-Zombory Réka, aki tegnap délután öt órakor döntött úgy, hogy kint jobb, mint bent. Hosszú, boldog, élményekben gazdag életet kívánunk neki!

A Garancs állatvilága mindig okoz meglepetéseket. Legutóbb ez a rendkívül esztétikus hernyó ejtett ámulatba bennünket. Sajna nem tudtuk beazonosítani, milyen pillangó lesz belőle, ha valaki nálunk okosabb ezügyben, megírhatná.

Vissza a Garancsra. Kerti ásókázás közben érdekes kis lényekre bukkanhatunk.

Ellentmondás azzal, amit eddig bárhol láttam. És egyébként autók, emberek, üzemek, urbanizáció és még több nyúl. (még több = szabad szemmel látható, nem vadasparkos, állatkertes, hanem sok, sok, sok, szabad, boldog nyúl). Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, vagy lógjon a pofám. Így inkább furcsánbután néztem, és rohangáltam a nyulak után, mint minden hülye turista, hogy lefotózhassam őket. A természet csodákra képes, utat tör magának, és úgy látszik vannak helyek, ahol ezt jól is tolerálják. Jó közhelyes vagyok mi?  Na mindegy…akkor is így van.  Ja, és még mindig Skóciában vagyunk.

Kigyúrt izmok; laza, nagypályás tekintet; szőkített, balázspalis frizkó; és persze van egy kis tekintélyt parancsoló pocak is. Ez a Highland Cow!

Skóciában minden bizonnyal birkából van a legtöbb. Mindenhol ott vannak, többféle színvariációban és méretben, hosszúra hagyott vagy épp rövidre nyírt frizurával. Gondoltam ám, hogy sokan lesznek, de ennyit még sehol nem láttam. Általában a hatalmas zöld legelőkön bandáznak, de képesek a legváratlanabb pillanatokban, és helyeken is felbukkanni: ahol azt gondolod, nincs is élet, ott is biztosan látsz minima egy gyapjast, ahogy sztoikus nyugalommal rágódik valamin.

Mostmár tényleg itt a tavasz, és én nem tudok nem szentimentális lenni a Garancsot beborító bódító akácillattól. Kicsit hallgattam mostanában, de ennek csak részben volt a lustaság az oka, hiszen alig egy hete érkeztem haza a borús, hideg, szeles, ám annál szebb SKÓCIÁBÓL. És nyilván nem állom meg, hogy a garancsos blogot némileg el ne korcsosítsam egy kis képes élménybeszámolóval, hátha más is kedvet kap egy kiránduláshoz eme kastélyos, tavas, birkás, viszkis, sörös vidékre. A Hegylakó nem volt otthon, és Nessievel sem találkoztam (sajnos, pedig nagyon kukkoltam a vizet), de láttam olyan csodákat, amiket úgy éreztem nektek is látnotok kell. Induljon hát a kirándulás!

Gyermekkorom meghatározó sorozata - miután sorban kinőttem a Pirx kapitányt és az Orion űrhajót, túltettem magam azon, hogy Tamara sosem lesz az enyém - a 70-es 80-as évek alapműve, az Alfa Holdbázis.

Ez a film gondolkodtatott el először azon, hogy kicsik vagyunk és létezésünket milliónyi véletlen esemény egymásra épülő törékeny füzérének köszönhetjük.

A szemtelenül fiatalok kedvéért: egy nukleáris szeméttároló véletlen robbanása során a Föld Holdja kiszakad az űrbe, a rajta levő Alfa Holdbázis legénységével együtt.

Tegnap Világ Urát játszottam.

Világokat mozgattam meg, társadalmakat teremtettem és pusztítottam el. Az apokalipszis lovasa voltam.

Így alakult, amikor a kert végéből feltermeltem a maradék sódert és a lapátommal átrendeztem az univerzumot, amelyben uralkodom.

A lapát végén egyszerre csak egy földrög képében ott figyelt az Alfa Holdbázis, amit kiszakítottam a saját világából és lakóival együtt elszigeteltségre ítéltem.

John König kapitány és a legénység parányi hangyák képében pánikszerűen, de késlekedés nélkül hajtották végre a vörös riasztás protokolljait: mentették a menthetőt.

Két dolog jutott eszembe. Remélem, ha egyszer mi emberek kerülünk lapátra, mi is képesek leszünk ilyen ésszerűen viselkedni és alkalmazkodni az új körülményekhez, túlélni és menteni a menthetőt.

A másik az volt, hogy rajtam áll, mit kezdek a kiválasztottakkal. Némi töprengés után a kert eldugott, zöld zugába helyeztem a bázist. Néhány ezer év múlva majd megnézem mi van velük.

Tegnap világ Urát játszottam, ma meg furcsán érzem magam, ha erre gondolok. A lényeg a lényeg: Hajrá John König!

Föld napi zöld pólók intelmekkel és jótanácsokkal Star Wars módra:

Takarítsd meg a benzint, lovagolj munkába!

A fénykard nem rendeltetésszerű használata erdőtüzet okozhat!

...és egy bölcsesség Yoda mestertől:

Lépj a zöld ösvényre! 900 éves korodra te is ilyen jól nézhetsz ki!

Forrás: www.zazzle.com/starwars/gifts

Nem csak a valóságban szépült meg Garancsvidék, hanem a blog is át lett öltöztetve. Az új ruha bjuli barátnőmnek köszönhető, nézzetek rá az oldalára, érdemes!

Örökké hálás leszek neki ezért a mesevilágért, köszönöm Jula a varázslatot!

Akinek még nincs, annak most már van. Akinek már van, annak van még egy. Felelősséget vállalunk a gyermekünkért, a házikedvencért, tetteinkért, munkánkért. A felelősség súlya már egész kicsi kortól megvan, csak más minőségben. Örök érvényű fogalom, az egész életünket végigkíséri.

Garancstető új sztárjai a törökmogyoró fák. Most értük teszünk valamit. Heti kétszer, ha nagy meleg van, talán többször is. Megöntözzük őket, tán még beszélünk is hozzájuk közben. (De ez lehet, hogy csak a „bogarasok” tulajdonsága? Pl. az enyém?)

 A törődésünk persze nem teljesen önzetlen – hisz, ha az lenne, bármelyik csemetét örökbe fogadhatnánk az erdő mélyén – ők is tesznek értünk. Díszítik a környezetünket, és pallérozzák az önbecsülésünket, azzal hogy ránk vannak utalva. A gondoskodás öröme jó nekik, nekünk, és nem utolsó sorban a közösségi szellemnek: indul az örök játék!

Kié nagyobb? Kié zöldebb? És ez jó, hisz így lesz mindegyik nagy és zöld – mindenki örömére!

 Isten hozott titeket, jó, hogy itt vagytok!

A beltéri macskának az a nagy előnye, hogy nem amortizálódik. Mi történhet vele: odacsukja a farkát a gazdája vagy rossz tápot kap, és rájön a szapora. A legsúlyosabb eset, ami előfordulhat, hogy rosszul méri fel az erkély korlátját, vagy az ablakpárkányt és túlugrik. Ha nem a kilencediken lakunk, nagy eséllyel ezt is ép bőrrel megússza. Amikor indoorból outdoorrá válik a ház ura, nekünk, a lelkiismeretes ápolószemélyzetének számos váratlan eseménnyel kell szembenéznünk. A szoktatási időszak a legrosszabb, mivel úgy áll a kinti objektumokhoz, mint a benti komódhoz. Szembesül azzal, hogy a fára nem csak felmászni kell tudni, de le is kell jönni, ja és vannak fajtársak, akiktől meg kell védeni a területet (nálunk ez még elég döcögősen megy), és persze a kutyákról sem szabad megfeledkezni. Az első évben állandóan műanyag gallér volt valamelyik jószágon farok sérülések, tályogok, tüskék, nagyobb karmolások, vágások miatt. Most már normalizálódni látszik a helyzet, úgy néz ki, megtanultak vigyázni magukra. Néha azért előfordul ez-az, de már egész jól tudok elsősegélyt nyújtani nekik.

Mit érdemes beszerezni macskánk házipatikájába?

• Betadine oldat a fertőtlenítéshez
• Gézlapok
• Aloe First spray: hűsít, regenerál, összehúz stb. verhetetlen!
• Tabletta beadó szerkentyű: állatorvosnál megvásárolható, jelentősen megkönnyíti a felírt gyógyszerek, féreghajtók macskába juttatását.
• Kullancskiszedő csipesz: nagyon fontos a szakszerű eltávolításhoz!
• Műanyag gallér: szintén állatorvosnál szerezhető be, megakadályozza, hogy a cica nyalogassa a lekezelt felületet. 
  

Természetesen nagyobb sérüléseket ne próbáljunk házilag gyógyítgatni, ez esetben irány a doki!

-          Hogy vagy? Sápadtnak tűnsz.

-          Ne is kérdezd…Képzeld…Homo Sapiensem van…

-          Ááá ne is foglalkozz vele! Nekem is volt, magától elmúlik.

A fotó a Garancsi tónál készült egy-két hete…

Visszapillogás a közösségi szemétgyűjtésre

– 2009. április 4. Piliscsaba-Garancstető

Amiből a legtöbb: műanyag palackok, nylon zacskók, papír
Bosszantó mennyiség: piros pöttyös rudipapír

Először is felvettem a védőöltözéket. Kaptam egy szurkapiszka botot a kezembe, egy pár kesztyűt, és néhány hatalmas kukazsák is landolt csini fekete szütyőmben. Kiléptem a vakító napsütésbe, máris megbántam a hosszú fekete nadrágot. A szomszéd kis barátnőmet is belelkesítettem, aki újfent nem tagadta meg önmagát: csincsillájával az ölében várt a kapujukban, nála aznap reggel ez tartozott a szemétszedős menetfelszereléshez:)))

Hihetetlen dolgokat találtunk. A legbizarrabb az erdő szélén az avar alá begyógyult ruhakupac volt, ennek eltüntetéséhez már komoly mentális és fizikai erőfeszítésre volt szükség. Több zsák szemetet sikerült az utcából és a környékéről összegyűjtenünk, és ahogy belenéztem a közöstelken kihelyezett konténerbe, mások is kitettek magukért.

Le a kalappal a szervezők és a résztvevők előtt!

Sok dolgom volt. Mindenféle kispolgári kifogásom akadt arra, miért is nem írtam a blogra. Pedig csak arról van szó, hogy elakadtam azon a ponton, hogyan is lehetne megfogalmazni az ibolya illatát. Nem vagyok sem költő, sem író, sem énekelni, sem hangszeren játszani nem tudok, viszont miközben álltam az erdő szélén, csak arra tudtam gondolni, hogyan tudnám ezt az érzést másokkal is megosztani.

Irigylem azokat az embereket, akiknek tehetségük van ehhez.

Az a gyanúm, hogy mindenki erre a szép, napfényes hétvégére tervez ablakmosós, mindent kisuvickolós, csodás és felemelő testmozgást. Hát ez nálunk sem lesz másképpen, viszont mindenképpen időt szakítok arra is, hogy a tágabb környezetemben is csilivili legyen – az eldobált műanyag palackok, zacskók lehangoló látványt nyújtanak az út és az erdők szélén egyaránt.

Holnap, azaz április 4-én 9:30-tól össznépi SZEMÉTSZEDÉS lesz Garancstetőn a Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesület szervezésében.

Aki szeretne csatlakozni, további információt a garancsteto.hu oldalon talál az eseménynaptárban.

Párbeszéd az autóban 8:09-kor, Budapest határában:

- Te...beengedted a kutyát?

- Én nem...Miért te sem?

10-es úton a sorból kiáll, megfordul, kutyát beenged, és újra nekifut. Munkahelyre 10-re ér be.

Ennyit rólunk.:)